A karcsai néprajzkutató Nagy Géza munkássága

A karcsai néprajzkutató Nagy Géza munkássága

Nagy Géza
(1930 – 2002)

 

Mottó:
„Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod sejh, ma nem azzal
Kellene: honnan jössz, azzal ecsém, hová mész!”

1930. június 9-én született Karcsán. Az elemi iskola négy osztályát elvégezve Sárospatakra került, a Református Kollégium Gimnáziumába, majd Karcsán vállalt könyvelő állást. 1959-től képesítés nélküli pedagógusként tanított iskolánkban, közben az egri tanárképző főiskolán tanult, és 1965-ben magyar – történelem szakon általános iskolai tanári oklevelet szerzett.

Ezután két év alatt a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézete és az Országos Pedagógia Intézet által rendezett kétéves történész kutatói tanfolyamán szerzett oklevelet. Közben szorgalmasan dolgozott, tanítványainak példaképe volt. Diákjai az általános iskola befejezése után is megkeresték középiskolai feladataikkal, egyéb problémáikkal. A főiskolai hallgatók is forrásként használták munkáit szakdolgozataikhoz.

A tanítás mellett az általános iskolás gyerekek számára létrehozta az Erdélyi János honismereti szakkört, mely 1960 és 1989 között működött. Kisebb — nagyobb kiadványai olyan néprajzi adatokat tartalmaznak, melyeket a szakemberek is szívesen felhasználnak, mert pontosaknak és megbízhatóknak bizonyultak. Ezek a gyűjtések a megyei és országos pályázatokon első díjakat is elnyertek. Ő szerkesztette a Karcsai Krónikát is.

Szervezett irodalmi színpadot, melyen egy-egy nagy író működését mutatták be, és keltették fel iránta az érdeklődést. Nem volt olyan művelődési megmozdulás, melyben részt ne vett volna és több esetben vezető szerepet is vállalt. Igazában azonban a néprajzi, nyelvjárási gyűjtőmunkája, feldolgozásai azok, melyek nevét közvetlenül is fenntartják. Hiszen munkái: a könyvek, füzetek, tanulmányok, cikkek sok könyvtárban megtalálhatóak.

Lehetőségei növekedtek akkor, amikor 1987-ben a Pácini Kastélymúzeum igazgatója lett. 1989-ben útjára indította a Bodrogközi Füzetek sorozatot.

Foglalkozott a család és ragadványnevekkel, az állatneveket is nagy pontossággal gyűjtötte össze. Élete egyik legnagyobb vállalkozása A magyarországi Bodrogköz földrajzi nevei címen megjelent könyve volt. Ez a könyv huszonkét település helyneveit tartalmazza.

Élete utolsó éveiben sikerült kiadnia a Bodrogközi balladák két kötetét.

Életművének koronája Az ezeréves Karcsa krónikája című műve, mely halála után jelent meg, s az önkormányzat ajándékaként minden karcsai család megkapta. Ez a könyv átfogó képet nyújt lakóhelyünk életéről a kezdetektől napjainkig. Ipolyi Arnold fontos gondolata válik valóra benne: „Őrizzük hát emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, s kétesebb a jövő.

A tudomány és a közművelődés különböző szervezeteiben tagként, tisztségviselőként is kamatoztatta szervezőképességét, tudását. A Magyar Néprajzi Társaság, a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Pedagógiai Társaság, a Comenius Társaság tagja, a Kazinczy Ferenc Társaság egyik alapítója, a Bodrogközi Közművelődési Egyesület szakosztályelnöke, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat sátoraljaújhelyi csoportjának elnökségi tagja, s tagja a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Akadémia Bizottságnak is.

Munkásságáért sok díjat, kitüntetést kapott. E kitüntetések mellett mégis arra volt legbüszkébb, hogy ő lett Karcsa község mai napig egyetlen, első díszpolgára.

  1. augusztus 15-én súlyos betegségben 72 évesen hunyt el.

Irodalmi munkássága:

  1. A Zemplén megyei községben használatos állatnevek. Borsod megye népi hagyományai. (Néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga.) Szerk. Bodgál

Ferenc. HOM

Miskolc, 1966. 108-136. p.

  1. Karcsai népélet. (A karcsai ált. iskola Erdélyi János, honismereti szakkörének anyagából.) Szerk.: Nagy Géza. Helytörténeti Publikációk III: Karcsa, 1971. 201 p.
  2. Mesék, mondák Karcsáról és Karosból. (A karcsai ált. iskola és a II Rákóczi Ferenc Művelődési Otthon Erdélyi János Honismereti Szakkörének gyűjtéséből.) Szerk.: Nagy Géza. Helytörténeti Publikációk IV. Karcsa, 1973. 212 p.
  3. Az 1898-as karcsai földosztó mozgalom története. BTÉvk. IV. Miskolc, 1973. 91-115.
  4. A karcsai parasztifjúság társasélete. HOMÉvk. XII. Miskolc, 1973. 499-525. p.
  5. Negyedszázad a közös úton (A Karcsai Dózsa Termelőszövetkezet első 25 éve) Dózsa TSZ kiadása, Karcsa 1974. 243 p.
  6. A kepések életmódja és munkaszervezete a Bodrogközben. HOMÉvk. XIII-XIV. Miskolc, 1975. 549-566. p.
  7. Karcsa község kulturális életének történetéből. BTÉvk V. Miskolc, 1976. 175-198. p.
  8. Karcsa mai család és ragadványnevei. Magyar Személyinévi Adattárak 16. ELTE NévkMK. Szerk.: Hajdú Mihály. Bp. 1977. 66. p.
  9. A karcsai önkéntes tűzoltóegyesület krónikája. Karcsa Közös Tanács VB. Karcsa, 1978. (Rota sokszorosítás.) 20 p.

Il. Adatok Karcsa közigazgatásának történetéhez. BLevÉvk. IV. 1981. 111-136. p.

  1. Adatok Karcsa lakóinak erkölcsi és társadalmi életéhez a Karcsai Református Egyház jegyzőkönyvei alapján (1807-1925). Vallási néprajz 1-11. ELTE Folklore Tanszék. Bp. 1985. 11. k. 54-106 p.
  2. Találós kérdések Karcsáról. (A karcsai általános iskola Erdélyi János Honismereti Szakkörének gyűjtéséből.) Bodrogközi és hegyközi néphagyományok. (Válogatás a zempléni honismereti szakkörök anyagából.) Szerk.: Kováts Dániel Helytörténeti Publikációk V. Sátoraljaújhely, 1985. 27-58. p.
  3. Karcsai népmesék 1-11 Gyűjtötte és a bevezető tanulmányt írta: Nagy Géza. A jegyzeteket készítette és válogatta: Erdész Sándor. Új Magyar Népköltési Gyűjtemény XX-XXI. k. Bp. 1985. 906 p.
  4. Karcsai szólások és közmondások. Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 30. Szerk. Hajdú Mihály. ELTE NévkMk. Bp. 1987. 70p.
  5. A király virágoskertje. Karcsai népmesék 6-14 éves gyerekek számára. Mesék, mondák, történetek. A meséket közzétette Nagy Géza. Az illusztrációkat készítette Killer Marcella. Bp. 1987. 264. p.
  6. Bodrogközi történetek. Szerk.: Nagy Géza. Bodrogközi Füzetek l. Pácin, 1989. 127 p.
  7. A szüléssel és a gyermekkel kapcsolatos szokások és hiedelmek a Bodrogközben. Széphalom, 3. 1990. 283-298. p.
  8. Rajzok a Bodrogközből. Bodrogközi Füzetek 2. Szerk. és a szöveget írta: Nagy Géza. Bódisz Attila rajzaival. Pácin, 1990. 92 p.
  9. Bodrogközi tájszótár. Bodrogközi Füzetek 4-5. Pácin, 1992. 314 p.
  10. A magyarországi Bodrogköz földrajz nevei. Bodrogközi Füzetek 6-8. Pácin, 1994. 421
  11. Adatok Karcsa településtörténetéhez I. (Karcsa lakosságának változása 1936-1986 között.) —Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve IO. Szentendre, 1995. 211-226. p.
  12. Bodrogközi balladák I. Bodrogközi Füzetek 9. Karcsa-Pácin, 1996. 62 p.
  13. Bodrogközi balladák II Bodrogközi Füzetek 10-11. Karcsa-Pácin, 1997.
  14. A Bodrogköz helytörténeti és naprajzi bibliográfiája. 183 7-1997. 1-2. rész SárospatakKarcsa 1999.
  15. Az ezeréves Karcsa krónikája. Megjelent Karcsa Község Önkormányzatának megbízásából. Készült: az Alpes Nyomdában Miskolcon Felelős kiadó: Dakos János polgármester. Karcsa, 2002

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

Könyvei igaz kincset jelentenek iskolánk számára ma is, az oktatók és nevelők munkája során. Nagy Géza nagy jelentőségű életműve valóban érdemes a méltó elismerésre, arra, hogy ily módon is őrizzük emlékét.

„Az Értől az Oceánig”
(Ady Endre)

Nagy Géza élete és munkássága

A karcsai néprajzkutató Nagy Géza munkássága

Nagy Géza, a karcsai ember

Nagy Géza munkásságáról számos kiadvány jelent meg, de a szerzők őt magát, mint egyet a karcsai emberek közül, nem ismerték, nem látták mindennapi munkája közben.

Iskolázott embert volt, jártas a hivatali dolgokban, ezért a település lakói bizalommal fordultak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal. Ő pedig legjobb tudása szerint segített mindenkinek.

Gyűjtőmunkája során közvetlen kapcsolatba került sok-sok emberrel, ezért is keresték a vele való beszélgetés lehetőségét. Sikerült kivívnia településünk lakóinak megbecsülését, tiszteletét.

Sikereiben, gondjaiban élete végéi osztozott feleségével, Nagy Erzsébettel, aki biztosította számára a nyugodt, békés hátteret. Elsőként kapta meg a „Karcsa díszpolgára” címet, melynek még ma is egyedüli tulajdonosa.

Emlékszobát kapott a Tájházban, melyben családja nagylelkűségének köszönhetően számos személyes tárgya található. Az általa gyűjtött falvédők képezték alapjait Települési Értéktárunk falvédőgyűjteményének.

Karcsa lakói nem felejtették el őt, bár már 16 éve halott. A felújított művelődési központnak is ő lett a névadója.

Hiába a mondás: „Senki sem lehet próféta saját hazájában. Ő az lett.”

Nagy Géza, a tanár

Nagy Géza 1960-tól 1987-ig dolgozott a Karcsai Általános Iskolában magyar-történelem szakos tanárként.

Szigorú, de igazságos volt, aki legjobb tudása szerint igyekezett felkészíteni tanítványait a továbbtanulásra.

Addig győzködte a szülőket, amíg a tehetséges gyermekeiket el nem engedték középiskolába. Volt tanítványai sorsát figyelemmel kísérte, s ahol lehetett, segítette őket. A középiskolások is visszajártak hozzá a honismereti szakkörébe. Tanítványai közül sokan végeztek főiskolán, s akinek tanulmányaihoz megfelelt a néprajzi témakör, szakdolgozatát Nagy Géza segítségével írta. Így volt ez akkor is, amikor már nyugdíjba vonult.

Halála után felesége tovább segítette a diplomamunkát írókat forrásanyaggal. Köszönet és hála illeti ezért őt és családját.

Nagy Géza, a múzeumigazgató

1987-ben a pácini Mágóchy-kastélyban kialakították a Bodrogközi Kastélymúzeumot. Igazgatójának az akkor már elismert, kiváló szakembert, Nagy Gézát nevezték ki. Itt dolgozott 1993-ig.

Munkássága alatt jelentősen megnőtt a múzeum látogatóinak száma. Szorgalmasan járta a környéket, gyűjtötte a tárgyakat a múzeumnak, s az anyagot a könyveihez. Mivel a támogatás mindig kevés volt, barátaitól, ismerőseitől, s a bodrogközi gazdálkodó szervezetektől kért és kapott anyagi segítséget könyvei kiadásához.

Nem ismert lehetetlent, ha a munkájáról volt szó. Nyugdíjba vonulása után is rendületlenül dolgozott.

2002-ben befejezte „Az ezeréves Karcsa krónikája” című könyvét, méltó emléket állítva szülőfalujának.

Reméljük, a hálás utókor nem felejti el, s rendszeresen megemlékeznek majd róla a mindenkori településvezetők.