Karcsai vászon szőttesek és varrottasok

 

A karcsai vászon felhasználása Szőttesek, varrottasok, a háztartásban és a gazdasági udvarban használt textíliák

Csaknem minden karcsai család termesztett kendert. Az őszi munkák befejezésétől a tavaszi munkák megkezdéséig a már megtermesztett kendert dolgozták fel a családok. Ebből készítettek a ruházkodáshoz és a háztartáshoz szükséges vásznat. Szőttek tiszta vásznat, pamutos vásznat, és használtak tiszta pamutot is.

Amint már leírtuk 3 féle vásznat szőttek.

• Tiszta vászon fonalból.
• Pamutos vászonból /pamut és vászon/
• Tiszta pamutból

Ezeket az anyagokat türetekben tárolták, s attól függően használták fel az egyes fajtákat, milyen célra készült a textília.

• Egyszerű, mindennapos használatra és a gazdasági udvarban tiszta vásznat használtak.

Ez volt a durvább anyag.

 Vasárnapra, kisebb vendégségekre, vendéglátásra pamutos vászonból készültek a darabok.

 A sátoros ünnepekre, jeles napokra, komatálakhoz, a tisztaszobába, a gyermekágyas asszony ágyneműjéhez tiszta pamutot használtak.

Településünkön mindegyikből tudunk bemutatni gyönyörű munkákat a tájházunkban.

Abrosz /asztalterítő/

Két szélből varrták, s 120-140 cm hosszú volt az asztal méretétől függően.

Díszítés: tisztán felszedett csík /változatos mintákkal/ felszedett csík, középen koszoró /koszorú/ szálöltéses hímzéssel, néha a készítője monogramjával.

Tisztán szálöltéses hímzés vagy merkelés /keresztszemes hímzés/.

Komakendő

A vászon és pamut legváltozatosabb felhasználásával készült. Mérete 50-60×50-60 cm

Dúsan hímzett szálöltéssel vagy merkeléssel általában nagy, terülő virágmintát hímeztek bele.

Végeit azsúr és kikötött rojt díszítette.

A keresztszülő egy hétig hordott a gyermekágyas asszonynak reggelit és ebédet, s ilyen kendőbe kötötte a szilkét vagy ezzel takarta le a kosarat.

Egyszerű fajta is készült belőle mindennapi használatra (kenyereskendő). Ennek a két végén volt hímzett virág /börvéng, árvácska, rózsabimbó/, ezzel a kenyeret, süteményt takarták le.

Kávés kendő

A komakendő egyik változata. Csíkosra szőtték. 10 szál tiszta pamut, 10 szál vászon. Ennek a végét is csíkban húzódó hímzés díszítette, végére rojtot kötöttek. Ezt a XX. század második harmadában kezdték szőni Karcsán, s a komaasszonynak vitt reggelit ezután ezzel takarták le.

Pászkakendő

Mérete a komakendő méretével egyezett, hiszen ahhoz hasonló textília volt. A katolikus vallásúak használták húsvétkor, a szenteltet takarták le vele. Gondosan hímezték, közepére kereszt került.

Úrvacsorai terítő

A református vallásúak szőtték, hímezték, közepére kehely került. Két végét rojt díszítette. Az Úr asztalát terítették le vele, a kenyeret és a bort úrvacsora vételekor.

Ágymentő

Az ágy mellé került, mint egy faliszőnyeg. Dísze is volt a szobának, s a fal hidegét is felfogta. Egy szélből szabták, hosszúsága az ágy hosszával egyezett meg. Mintáját szál-és száröltéssel hímezték. Szöveg is került rá keresztszemes betűkkel. Érdekes, hogy az N és a Z betűket sokszor fordítva varrták.

Lepedő

Két szélből készült, hétköznapi vagy ünnepi alkalomra. Mérete az ágy hosszánál kb. 40 cm-rel hosszabb volt. Az alkalomnak megfelelően tiszta vászonból vagy pamutos vászonból szabták. A gyermekágyas asszony lepedője tiszta pamutból készült, s a két végét széles felszedett csík vagy hímzés díszítette.

Törülközőkendő /törölköző/

A vászon kiváló nedvszívó anyag volt. Ezért használata elterjedt. Egy szélből szabták, hossza a készítőjének elképzelése alapján készült. Általános mérete 60×120 cm volt. Két végét színes csíkok díszítették. A férjhez menő lány kelengyéjéhez tartozott, ezért sok darab készült belőle.

Törlőkendő

Konyhai használatra készült. Anyaga tiszta vászon, vagy pamutos vászon volt. A törülközőhöz hasonlóan sok készült belőle. Mérete általában 50×60 cm. A két végét ennek a textíliának is szövött, színes csík díszítette.

Násznagykendő (hosszúkendő, vőfénykendő)

Felszedett csíkú, hímzéses, rojtos darab volt. Sok készült belőle, mert a lakodalmakban a férfiak ezt kapták a menyasszonytól. Egy szélből két darab készült, mérete így 30×150 cm.

Katrinca /gyúrókötények/

A gazdasszony gyúráskor, főzéskor használta. A lányos házaknál ebből is sokat szabtak, mivel a lakodalomban a szakácsasszonyok járandósága volt.

Egy szélből szabták, hossza általában 80 cm. A tetejét 15 cm hosszan visszahajtották, s megkötőt varrtak a két oldalára. A katrinca aljába hímzett motívumok kerültek, s ennek a motívumnak egy része a lehajtott csíkon is megjelent.

Olykor a lány monogramját is belehímezték pld. T. E. /Tóth Eszter/

Fésű- és kefetartó

Általában maradék vászonból szabták. Egy-és kétzsebes változata is ismert. Rá is hímezték: FÉSŰ, KEFE. Mérete általában 30×20 cm plusz a zseb anyaga, de ez a maradék vászon nagyságától is függött.

Nyújtótartó

A nyújtó /sodrófa/ minden gazdasszonynak fontos eszközként szolgált. Tisztaságára különösen vigyáztak, ezért tárolták ebben a tartóban. Gyakorta egy szélből, keresztbe szabták.

Mérete így 60×8 cm volt, csőszerűre megvarrva. Ezt is keskeny, hímzett minta díszítette.

Vendégfogadó felirat

Általában násznagykendő méretű, de szabták egy szélből 60×40 cm méretűre. A virághímzés mellett felirat díszítette: ISTEN HOZTA, vagy ISTEN HOZTA KEDVES VENDÉG.

Lakodalomban, keresztelőben függesztették a kapu vagy az ajtó fölé.

Szekrénycsíkok

A stelázsit, kredencet, komódot díszítette. A bútorok méretéhez szabták. Szál- és száröltéssel hímezték, de tréfás feliratos is található tájházunkban.

Tárolásra szolgáló kisebb-nagyobb zsákok

A gondos háziasszony a bab, borsó, mák, tészta, kuricinka, gyógynövények, teafű, stb. tárolására készítette. Jól szellőzött, nem romlott meg benne a tárolt élelem. A kamrában

akasztották fel. Általában dísztelen vászonból készült, de némelyiken volt egy keskeny felszedett csík, vagy egy hímzett virág.

Túrószacskó

A megaggasztott aludttejből készült túrót öntötték bele lecsepegni. Az egy szél vászonból levágtak egy négyzet alakú darabot, s ezt átlósan összevarrták. A felső végéra akasztó került. Ezen nem volt minta, mindig hófehérnek kellett lennie.

Magyarzsák

Az elcsépelt termény hombárokba és zsákokba került. Zsákban hozták haza a malomból a lisztet és a korpát is. Ez vagy zsákban maradt, vagy fedeles lisztesládába került.

Egy szélből készült, 120 cm magasságtól kezdődött, a felső végére rávarrták a megkötő madzagot is. 100-120 kg termény fért bele.

Sűrűbb vagy ritkább szövésű vászonból készült. A szövésűben a lisztet, a ritkább anyagúban a terményt tárolták. A zsákokat középen függőleges színes csík díszítette. Ez a csík gyakran nemzeti színű volt.

Ponyva

A gazdasági udvar leggyakrabban használt darabja. Durva vászonból készítették, amelyet hegyi szöszből, vagy apró szöszből font fonalból szőttek. Négyzet alakúra szabták két szélből. Van három szélből készült változata is. A ponyva díszítetlen volt, de akadt csíkozott példánya is. Ebben hordták fel a kertből a babot, borsót; az istállóba a szénát, szalmát. A négy sarkára madzagot varrtak /kotronc/.

Ha a mezőre mentek ebbe pakolták az élelmet, vizet és más szükséges dolgot. Az asszonyok két szemben lévő sarkát összekötötték, a másik két szárát a vállukon átvéve elől megkötötték. Ez volt a zajda (ajda). A ponyvát a mezőn két fa közé kötötték, s ez volt a rengő. Ebbe tették a kisgyereket, s a nagyobbacska vigyázott rá /olyan volt, mint egy függőágy/.

Szőlőtaposó zsák

Ritka szövésű vászon volt az anyaga, hogy a must átfolyjon rajta. Egy szélből varrták, kb. 120 cm hosszúra, mintát nem szőttek bele. Szüretelés után a taposókádba tették, megrakták szőlővel, s kitaposták a szőlőszemekből a levet.

Hamvas

Ritkára szőtt ponyva. Ez is két szélből készült, négyzet alakúra szabták, a sarkaira kotronc került. Szapuláskor / a fonal és a vászon, valamint a szennyes ruha fehérítésekor/ használták. Rátették a szapulni valóra, akácfa hamut szórtak rá és mosószódát, majd forró vízzel folyamatosan öntözték. Ez a szapuló alján lévő lyukon lecsepegett, a lúgot újra forralták, s öntözték addig a szapulni valót, amíg meg nem kelt a ruhanemű. /tiszta nem lett/

Taskó /tarisznya/

Vállra vethető kis zsák, amelyben a férfiak vitték az eledelt és a szükséges dolgot a határba. Méretét gazdája paramétereihez szabták. Olykor ezt is csík díszítette. 5-6 cm széles pánt került rá, hogy vállra vehető legyen.

Gatyamadzag

Házilag, külön eszközzel szőtt madzag, melyet a vászongatya felkötésére használták.

Szalmazsák /ágybetét/

A zsákot ritkább szövésű vászonból varrták, az ágy méretének megfelelően. A közepén 60-80 cm nagyságú nyílást hagytak. Ezen keresztül töltötték meg csépléskor friss szalmával.

Darázsfészkes szövés

Településünkön s a tájházban is található néhány különleges szövésű textília. Ezt darázsfészkes szövésnek nevezték. Rendes szövőszéken nem tudtak ilyet készíteni. Veress Lajos református tiszteletes édesanyja hozatott olyan szövőszéket, amelyen ez a fajta tiszta pamutból készített anyag is szőhető volt. Megfelelő járandóságért a falu lakói is készíthettek maguknak asztalterítőt, komakendőt stb. A darázsfészkes szövésű anyag minta nélkül is nagyon jól mutatott. Ebbe is lehetett felszedett mintát szőni. A megmaradt darabok különleges értéket képviselnek.

Pokróc (parasztszőnyeg)

Az eszvátára kenderfonalat húztak fel, a használaton kívüli különböző anyagokat csíkokra vágták, feltekerték, s ezzel bélelték a fonalat. Így lett színes a pokróc. A végét egyszínű anyaggal beszegték. Hosszát mindenki maga szabta meg, mivel a szélessége (egy szél) adott volt. Tisztaszoba döngölt padlójára terítették, de ezzel takarták le a karosládát, karoslócát is.

Házi áldás

Ez a vallásos, fontos erkölcsi értékeket tartalmazó szöveg nagyon sokféle formában díszítette az otthonokat. Mivel dédszülőknél is láttam, a 19. század végén már ismert volt. Kezdetben üvegezett, vásári képként került az ágy fölé. Később hímezték vászonba, gyolcsba; nyomtatták kartonra, stb. Még ma is sok konyhában függ az asztal fölött, változatlan szöveggel.

A karcsai szőttesek, varrottasok jellemző mintái

Nagyon fontos volt a szőttesek díszítése. Különösen gondos munkával tervezték az abroszok, komakendók, katrincák, násznagykendók mintáit. 

Sokáig a felszedett csík volt az uralkodó dísz. Egy abrosz felébe hat-hétféle mintát is szőttek, s ennek a tükörképei voltak az abrosz másik felének csíkjai. Uralkodó szín a lila és a kék árnyalatai, valamint a piros. A felszedett csík elkészítése bonyolult, nehéz munka volt, kevesen értettek hozzá a faluban. Éppen ezért gyakran készültek olyan abroszok is, amelyeknek a két végén volt 3-3 csík, s a közepére „koszorót” (koszorút) hímeztek. A koszorú nagy virágokból, bazsarózsából, tömör virágból készült. Ennek a közepére kerülhetett monogram, sőt felirat is.

Miért hímeztek koszorút? Dédmama azt mondta, hogy a koszorú menyasszonykortól halálig kíséri az embert.

A falusi, köztük a karcsai ember szépérzéke, képzelete határtalan volt. Komakendőikben vászonba varrták álmaikat, az őket körülvevő virágokat: bazsarózsát, rózsát, liliomot, orgonát, nefelejcset, árvácskát, börvénget, margarétát, tulipánt. Találtam makkot, szamócát, de katrincán körtét is. Gyakori a madárka és a kosárba rendezett minta is.

Arra törekedtek, hogy az ünnepi darabok meseszépek legyenek, vidámságot, csodálatos színvilágot varázsoljanak ezekbe a jeles napokba.

A mindennapra készült textíliák sem voltak dísztelenek. Ezeket egyszerűbb füzérbe font minták díszítették, de egy nyújtótartó, fésű- és kefetartó készítése is gondos munkáról árulkodott. A szombat estéket varrással töltötték, ekkor nem fontak. Itt adtak tanácsokat egymásnak a minta- és színválasztásban, vagy egy-egy kisebb darab hímzésére tanították a fiatalokat.

-Szabó Istvánné-

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

Senki sem hinné, hogy a házilag szőtt vászonból hányféle textília készült. Ezekből a darabokból gazdag gyűjtemény található a Karcsai Települési Értéktárban. Valamennyit összegyűjtve, fényképpel illusztrálva ajánljuk a megyei értéktárnak.