A karcsai konyha értékei

A Karcsai embernek az évszázadok során mindig meg kellett küzdenie az élelemért. A mocsár, a láp világában is boldogulnia kellett. Művelhető földje kevés volt, az is főként homokhátakon. A gondos gazdasszony családja segítségével, leleményességével, ötletességével mégis mindig gondoskodott a betevő falatról.

Először is igyekezett összegyűjteni a természet kínálta javakat. Míg a férfiak halásztak, madarakat, vadat ejtettek (amíg lehetett), addig az asszonyok és a gyermekek gyűjtögettek. Madártojást, harmatkását, sulymot, kotorcát.

A kotorca egy gyékényfajta volt, melynek lisztes bendőjét begyűjtötték s a liszthez keverték. Ezért nevezték a karcsai emberek „karcsi kotorcások”-nak. Szedtek vadsóskát, rengőt, isten kenyérkéjét. Gyűjtötték a határban termő gyümölcsöket, vadkörtét, vadalmát, szamócát, szedret, kökényt, csipkebogyót.

Az asszonyok jól ismerték a teának való növényeket: hársvirág, akácvirág, kamilla, bodza, menta, stb. Mézet találtak a fák odvában, de otthon is tartottak egy-két család méhet.

A földművelésre alkalmas területen megtermelték a kenyérnekvalót, kukoricát, krumplit, napraforgót (ebből olajat üttettek). A kiskertekben zöldségféle, káposztaféle, paprika, paradicsom, cukorrépa, cékla, uborka, bab, borsó nőtt. A magokat gondosan megszedték, s eltették a következő évre. A dolgos háziasszony kamrájában ott volt a liszt, a kukorica, krumpli, egy hordó savanyú káposzta, méz, olaj. Néhány üvegbe zárva uborka, paradicsom, szilva. Szilvalekvárt összefogva üstben főztek. Edénybe rakták, vászonkendővel letakarták s a padláson évekig elállt. Vászonzacskókban szellős helyen a fehérpaszuly, csörepaszuly, májpaszuly, sárgaborsó, mák. A kertben halomba elrakva krumpli, zöldségfélék, cékla, cukorrépa. Ezt csak tavasz közeledtével, fagymentes időben bontották ki.

Az istállóban tehén állt, tejéből készült a tejföl, vaj, túró, aludttej, író, savó. A baromfi húsa, tojása szintén a nyersanyagokat gazdagította. Sertést is igyekeztek vágni a családok. Ennek is körültekintően használták fel minden részét.

Az alapanyagokat úgy osztották be, hogy „újig” kitartsanak.
Olyan ételek receptjeit gyűjtöttük az értéktárba, melyeket gyakran főztek, s alapanyagaik saját termelésből kerültek ki.